Kedves Krisztusban,

e-mail, mint te, A jó Isten áldjon meg benneteket Jézus nevében

Szeretettel várunk Ön nevében a mi Urunk Jézus Krisztus Urunk, hogy én vagyok az asszony, Lilian Morgan Köztársaság, Kuvait, ahol voltam Mr. Steven Morgan, aki együtt dolgozott Kuvait nagykövetséget elefántcsontpart kilenc évvel halála el tt a 12 / 01/2009 . Voltunk házasok tizenegy éves gyermek nélkül. Meghalt egy rövid ideig tartott, hogy a betegség csak négy nap. Halála el tt mindketten újjászületik keresztény. Halála óta úgy döntöttem, hogy nem férjhez újra, vagy nem kap a gyermek kívül otthonom, amely ellen a Biblia.

Amikor a néhai férje élt helyezte el a dolláros összegre 2,5 00 millió dollárt az állam csatlakozott a bank Abidjan Elefántcsontpart Nyugat-Afrika. Jelenleg ez a pénz még a bankban. Nemrégiben, az orvosom azt mondta, hogy ne vegye be a következ nyolc hónapban figyelhet meg daganat okozta a problémát.

Bárki, aki zavar, a legtöbb az én utazási betegség. Ismerve az állapotom úgy döntöttem, hogy ezt az alapot adományoz, hogy egy jótékonysági szervezet, amely használni fogja ezt a pénzt, ahogy megyek mandar csatolták. Szeretnék olyan szervezet, amely használja ezt az alapot az árvaház, iskolák, templomok, özvegyek, szaporító az Isten szavát, és arra törekszenek, hogy Isten háza megmarad. A Biblia tette számunkra, hogy megértsük, hogy "áldott a kéz, amely ad".
Vettem ezt a határozatot, mert nincs olyan gyermek, aki örökölni fogja ezt a pénzt, és a férjem rokonai nem keresztény és nem akarom a férjemet er feszítéseket kell használniuk, amelyek az emberek, akik nem hisznek Istenben.

Nem akarok olyan helyzetben, amikor ezt a pénzt nem használható olyan ördögi módon. Ez az, amiért én vagyok ilyen határozat meghozatala. Nem félek a halál így tudom, hol van. Tudom, hogy én leszek a mellkasban az Úr. Az Exodus 14 v 14 azt mondja, hogy "Mr. harc az ügyemet, és én is az én magatartása a békét."

Nem kell semmilyen telefonos kommunikáció e tekintetben, mert az egészségem így jelenléte a férjem rokonai körülöttem mindig. Nem szeretném tudni, hogy ezt a fejleményt. Istennél minden lehetséges. Minél hamarabb kapja meg a választ adok a kapcsolatot a bank Abidjan Elefántcsontpart Nyugat-Afrika.
Mi is közzé egy levelet, hogy próbálja a jelenlegi kedvezményezett az alap-tól az Igazságügyi Minisztérium, Elefántcsontpart. Kívánom, és az egyház mindig rogaran számomra, mert az Úr az én pásztorom. Boldogságom az, hogy éltem az élet méltó keresztény.

Aki meg akarja szolgálni az Urat kell szolgálnia t lélekben és igazságban. Kérjük, mindig imádkozni egész életedben. Felvenni a kapcsolatot a fenti e-mail, bármilyen késlekedés meg a választ ad nekem a helyszín beszerzése másik gyülekezet e ugyanerre a célra. Kérjük, gy z djön meg róla, hogy cselekedjenek ennek megfelel en az alábbiak szerint. A vár, hogy megkapja a választ hamarosan.

Folytatás az Úr megáldotta.
tied nincs Krisztusban,
nincs Lilian Morgan.
Megjegyzés: Kérjük, válaszát az én privát e-mail (liliancamor2@yahoo.com)
Biztonsági okokból ok thanks és bizalmas

A szocializmus játékipara

"A magyar játékipar elmaradottságának okára a választ talán a hagyományok hiányánál lehetne kezdeni, majd a krónikus főhatóság hiánnyal s az évtizedeken át mesterségesen alacsony játékárakat diktáló árpolitikával lehetne folytatni. A hazai játékkereskedelemre mind a mai napig a hiánykereskedelem a jellemző. (...) A játéküzletek polcai feltehetően ez év karácsonyára is kiürülnek, mégis az a paradox helyzet állt elő, hogy a játékgyártók a megrendelések csökkenéséről panaszkodnak."

forrás: HVG, 1979.

A szocialista játékiparnak nem az a célja, mint a fejletlen nyugati kultúrák elkonzumiasult és kiüresedett gyárosainak, hogy a kisded el tudja tölteni valami haszontalansággal szabadidejét, továbbá szüleik közben zavartalanul fetrenghessenek drog- és kokakólamámorukban, miközben pénzüket feleslegesen költik, hogy az elállatiasult ösztöneiket kihasználó kapitalista kizsákmányolók zsebét tömjék. Ez nyilvánvalóan zsákutcás világkép és teljes mértékben elfogadhatatlan, nem jövőbemutató és ellenkezik a szocilaista ember értékrendjével valamint a józan ésszel. A szocialista tudomány ezeket az elavult nézeteket már régen meghaladta.

De bizony, a szocialista játékiparnak célja, gyermekeink helyes nevelését és értékrendjük jó irányba történő fejlődését elősegítsük, kordában tartva maardék polgáriasult énjük maardékát. Szórakoztatva tanítani, ez a legfontosabb, miközben a gyermek tanul, fejleszti képességeit egyben megtanulva az imperilaizmus hazogságainak izzó gyűlöletét. Ezt nem lehet ellég korán kezdeni. Nem szaabd hagynunk, hogy talmi értékek zavarják össze fejletlen elméjüket. Ezért is gátat kell szabni a nyugatról bejövő aljas tárgyiaszult ármányoknak. A halódó kapitalizmus csak tartsa meg magának a rock and roll őrületet, a drogokat meg a haszontalan konzumtárgyakat. Fterengjenek csak saját mocskukban, ezzel is csak a romlatlan és tiszta szocialista dogma terjesztését segítik.

Szabad teret kell engedni a kisdedek elméjének, nem szabad korlátoznunk elméjük kiváncsi és tanulékony fejlődését. A jó játék nem csak időtöltés, hanem egyben nevelő eszköz is. Hazánk és a Kommunizmus nagyjai mind csutkababával meg fapuskával játszottak ygermekkorukban és lám, meg is lett az eredménye. Gigászi elmék, hatalmas gondolatok születtek a kreatív ifjonti ragyogásból.

Tessenek megtekinteni néhány képet abból a hatalmas mennyiségű anyagból, amikre méltán lehetünk büszkék. Jogos a gondolat, miközben ezeket nézegetik, hogy ez igen ez kell nekünk, ezek azok a játékok - valójában nem is csak játékok, hanem a helyes pedagógia eszközei - amik a mi szocialista hazánkat fényre derítik. Az külön öröm és keblünket feszítő büszkeség tárgya, hogy ezeket a remek mérnöki produktumokat megoszthatjuk egymás között barátainkkal, testvéreinkkel, ahogy ők velünk az ő fejlesztéseiket. Igen, ez nem egy csökevényes üzleti modell, ez a működő szocializmus egyik vívmánya, hogy szovjet, bolgár, jugoszláv, csehszlovák és keltnémet testvéreinkkel, harcostársainkkal együtt, vállvetve kűzdhetünk a szebb és fényesebb jövőért.

Köszönjük, neked, te hős munkás, ki ezeket fröccsöntöd, préseled, sajtolod, csomagolod és szállítod oda, hol legnagyobb a szükség!

Elvtárs, Kamerád, Munkás!

Ezek a te jövőd zálogai!

Ne halmozd fel ezeket, hagyd, hogy másnak is jusson.

Vannak még problémák, jómunkásaink erőt megfeszítve dolgoznak, hogy mindenhová eljussanak ezek a remek játékok, várj türelemmel, jut mindenkinek. Előbb-utóbb... Soha ne feledd, ezek a játékgyártósosorok sok népgazdaságilag jelentős üzemtől vonnak el erőforrásokat, ezekben a tárgyakban katonák, bányászok, kohászok lemondása is benne van. Így becsüld meg ezeket!

Kis nosztalgikus gyűjtemény alant.

Történelmi tabló

Mostanság, mikor már megint forr a Világ és a nemzetközi helyzet is egyre fokozódik, érdemes kicsit beletúrni nemzeti történelmünk szemétdombjába. Vannak ismétlődő mondatok, jelszavak, lobogók. Úgy vélem, van valami nagyon nyomasztóan átkos ebben. Jó lenne eygszer tiszta lappal kezdeni...

A legfontosoabb fegyver, a politikai térnyerésre, a propaganda. Nem új találmány, a XX. század lelménye, hogy a háborút meg a gazdasági potenciált meg a politikai pozíciót elnyerni való legfontosabb fegyer a Propaganda. Ne tessen körbenézni, minden érintett fél és ország és szervezet és szövetség eszerint jár el.

"Ha létrejön egy olyanjellegû szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenõrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következõképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetõink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését. hirdetõ, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létezõ gyûlöletet."
Forrás: Cion bölcsei

"A marxista romboló munka és az egyöntetû mérgezõ propaganda megvadította ezeket az embereket. Emellett még csak panaszkodni sem lehetett. Mert mérhetetlen hibákat követett el a túloldal is! Mit tett a polgárság azért, hogy ennek a rettenetes rombolásnak véget vessen, szembeszállhasson vele, és jobb, alaposabb felvilágosító munkával az igazság útját egyengesse? Semmit! S újra semmit! Abban az idõben nem láttam õket sehol, senkit a mai "népi" apostolok közül. Talán beszélhettek apró köröcskékben, teaasztalok mellett vagy pedig hasonló gondolkodásúak társaságában, de oda, ahol a helyük lett volná, a farkasok közé, nem merészkedtek."

"A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerûségekre stb. való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentõsége a tömeg érdeklõdésének középpontjába kerüljön.

Minden propagandának népszerûnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni.

Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. Ha tehát a propaganda a háborúban való kitartás fokozását célozza, és éppen ezért az egész népre irányul, a túlságosan magas szellemi elõfeltételek kerülésére a legnagyobb gondot kell fordítani.

Minél kisebb a tudományos tehertétel és minél inkább a tömeg érzelméhez szól a propaganda, annál átütõbb az eredmény. Ez a propaganda helyességének és helytelenségének legkitûnõbb fokmérõje, és semmi szín alatt sem egynéhány tudósnak vagy esztétikai ifjoncnak a kielégítése.

A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekbõl a tényekbõl kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebbõl a szóból azt, amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni, sem megemészteni nem tudja. Ezáltal azonban az eredmény is tovább gyengül mígnem végleg elmarad."
Forrás: Hitler Adolf: Harcom

Mennyire is ismerős gondolatok ugye?
Hát nem vicces?
Vagy inkább nyomasztó?

Mostanság, mikor a médiumokat újfent kezdi elönteni a verbalizált patakvér, a körúti lámpavasak megtelnek lába alatt lobog a szél elszámoltatott virtuálisan demonstrált hazaárulókkal, talán tanulságos lehet innen, ebből a Nemzethalálot vízionáló rögös valóból kicsit visszanézni, a sokat magasztalt és fenntartásokkal kezelt legutolsó igazi, de nemám bársonyos, nem is kultúrális forradamunkra. Történelmin tanulságot nem célom ebből most levonni, kiknek magasztos volt, kinek a megmajmolt kiskamaszok véráldozata, a behívott sorkatonák meglincselése - főként, ha balszerencséjükre nem valami ingerszegény határszakaszra kerültek, hanem az államvédelmi szervekhez. Nem beszélve a gyűlölt ellenségről, a ruszki bakáról, aki azt sem tudta hol van és nem is igazán volt kedve ehhez az egészhez. Talán az ismert történelem egyetlen olyan harca volt, amihez egyik érintett félnek sem se kedve, se gusztusa, se oka, se pedig kopnkrét célja. Az eredménye pedig sok felesleges véráldozat, egy újfent szétzilált város, aljas politikai tisztogatás, mely egész balkáni módra még  majd egy évtizedig tartott. Eb gondolat, hogy mi lett volna ha, de ez így biztos, hogy az egyik lehető legrosszabb végeredmény lett. Az utóélete is több, mint szennyes, hiabavalósága avagy történelmi eredményei illetve azok újraértelmezései vitatottak.

Előkerült sok hős, nem került elő viszont sok bűnös, csak egy-két posztumusz eset példázatképpen. Ez az évtizedes sunnyogás azért arconköpése annak néhányezer fiatalnak, akik elhitték a nagy szavakat, avagy saját igasságérzetük okán vesztek oda, avagy csak nem ritkán rosszkor rossz helyen voltak. Ellemben megint rengeteg propagandapéldázat került elő ezekből az évekből, lássuk be, többnyire feleslegesen és nem is túl rokonszenvesen.

Illusztrációnak megmutatnék néhány szórólapot, újságjellegű kiadványrészletet és egyéb buzdító felhívásokat mindkét oldalról, talán ezek végigolvasása kissé árnyalja a képet. Egyben azért biztos vagyok, a kommunista eszmének biztos nem fogok így híveket toborozni.

A politikai beszédek valamint agymenmenésem okán keletkező émelygést és hányingert tessenek legyőzni (ugye a sikeres Harc előfeltétele a belső ellenség legyűrése :), aki nem akar élni államolgári jogaival, ami egyben kötelezettségekkel is jár, az egyben arról is lemond, hogy kritikát gyakorolhasson, panaszkodjon, avagy örüljön a változások eredményei okán! Érvénytelen szavazat leadása nyafogásnak minősül és nem helyes!

A képekre klikkolva és nézetet váltva nagyobb méretben is nézhetők.
A dokumentumokat az MTI archívumában leltem, teljes ottlap itt.

New York - egy város nagy pillanatai

Volt néhány év a múl szazád elején, mikor még hittek benne az emberek, hogy a Tudomány mindenható és fejlődése olyannyira nagy léptékű, hogy néhány év alatt az Élet szinte mindne kérdésére választ ad. Daliás idők voltak ezek, ilyen gyors technikai fejlődés eladdig nem volt. Az emberek pedig hittek a fejlődés nagyszerűségében, ha csak rövid ideig is. Akkor úgy is tűnt, hogy ezentúl minden jobb lesz.

A figyelmes szemlélő lelhet itt csuda gépeket, híres repülő, guruló avagy úszó csudákat, legendás épületeket és hidakat készülni. És ami árad eme képekből, az a határtalan bizalom a szebb jövőben és a Világ jobbá válásában. Lássuk be, ez nem jött be. Hogy mi ebből a tanulság? Talán semmi. Talán az, hogy az Ember önnön mindenhatóságába vetett hite eredendően bukásra ítéltetett és drága gondolat.

(Írta Walt Whitman verse, fordította: Szabó Lőrinc)

Érdekes képek ezügyben a The New York Times archivumából alant.

Vicces állat az Ember, mindenképepn unikum a természetben előforduló lények között, mivelhogy ösztöneit meghazudtolva képes nem csak más, hanem a saját fészkét is összeszarni, valamint akár pillanatnyi haszon nélkül is szaporodni, rombolni, túlfogyasztani. Nem volna ez akkora tragédia, ha puskapor, meg a térképszinezési mánia nem vált volna ekkora nagyságrendű mániává.

Úgy vélem, az Első Nagy Újrafelosztási kofalárma rontott el mindent, amikor is a Tudomány segítségével bevonták a civileket is a harcba. Az volt az utolsó háború, ami a polgári lakosság számára nem vált tömegesen valóságsóvá, vagyishogy a szomorú levelek meg újsághírek nem jöttek házhoz kézzelfogható közelségbe. Az egy külün érdekes vita, hogy a Második Hirig során melyik fél harcolt szennyesebben, lsd.: stratégiai bombázás, szervezett polgárirtás ésatöbbi. A számháborút most hanyagolnám, az másik ügy.

Mindezeken túl a legaljasabb, a taposóakna, mely közvetlenül a gerillaháborúk dzsungelharcosainak patent fegyvere (már úgy szigoróan katonailag patent, aránylag olcsón lehet vele területeket lezárni). Főként azért, mert hosszú évekre jelent stabil munkát a levitézlett utászoknak, valamint baleseti sebészeknek - nomeg a ezek farpofájára tapadó élősködőknek, miszerint sajtómunkásoknak, műkaritatív férgeknek ésatöbbi. Külön bája a dolognak, mikor ezeket a megmozdulásokat a tömeggyártott bombákat telepítő békülő fél szponzorálja. Ezen a mókás videón egy ilyen taposóakna hatástalanítását demonstrálja egy árkász szakember. Bájos, kisgyermekkel a közelben filmezni a cuccot. Nemám olyan hájtek szerkóban, mint a filmeken, ez különérdekes. Nekem olyan érzés kissé, mintha visszaléptünk volna egy évszázadot időben. Morálisan sokkal többet.

Hogy mi jut ebből nekünk? Egyenlőségesdi píszíműsorok, Taposóakna Szépe Választás, remek hírblokkok, ahol rokonszenves jómunkásemberek tesznek a Világbékéért és megmondják a szebb jövőt, ahol is a végsőkig megalázott embereket kicsit ünnepeljük cselből, hogy demonstráljuk enmagunknak, mi nem vagyunk ám állatok.

Miszerint a felesleges
tárgyaknak való gyűjtéséről

Megfigyelhető az európai civilizáció fejlődésében, de méginkább öregedésében, hogy a felesleges időtöltések és felesleges tárgyak gyűjtése hogyan kezdte egyre jobban hatalmába keríteni az embereket.

A vadászó gyűjtögető ember még semmi olyasmit nem gyűjtögetett, amit nem lehet megenni, illetve az étek megszerzéséséhez és a túléléshez nem feltétlenül szükséges. Nemcsak jellemét, de mobilitását is elvesztette volna másképpen. A földművelő, valamint a kalandozó nomád ember is eképpen járt el, legbecsesebb kincseik a szerszámaik avagy fegyvereik voltak, életvitel szerint.

A kapitalizmus és a termelési verseny előretörésével viszont ez alapvetően megváltozott. Egyrészt rá kellett szorítani az arra kapható tömegeket, hogy többet dolgozzanak, mint az feltétlenül szükséges a fenmaradásukhoz, és többet is fogyasszanak annál. Ez kérem a kápitalizmus szubsztanciája. Nagy átverés. Ez okozta a 12-14 órás munkanapokat éhbérért, melynek letörésével azt gondolta a munkás, most aztán de jó is lesz neki. Lófarát. Ugyanúgy rabszolga maradt, csak már ette is a saját szarát, nem csak termelte. Zseniális szélhámosság, azt gondolta a júzer, rátört a szabadság - ugye nyolc óra, ha a munkát meg a pihenést nem számítom - ellemben a rászakadt időt ki kellet valamivel tölteni. Erre való a hobbi nevű átverés, mely arra való, hogy lekösse a polgár figyelmét és ne kezdjen el gondolkodni, ellemben erre a felesleges hirigre is tud pénzt költeni és fogyasztani a felhalmozott totál felesleges terméközönből. Ez lehet üvegfestés, hajómodellezés, sporttevékenység, vagy haszontalan tárgyak gyűjtése (na az külön betegség) a lényeg, hogy költeni lehessen és kelljen rá.

Ezt fejelte meg legújabb évtizedeink trendje, hogy légy önmagad. Dekoráld ki élettered egyedi ám tömegtermelt porfogókkal. Válasszál jellemedhez illő posztert, jelvényt, tapétát, mifenét. Ennek a jelenségnek egy penetráns példája a hűtőmágnes. Semmire senem jó, ellenben kicsit még útban is van, mégis hihetetlen módon majd minden otthonban meglelni. Léteznek túristaszopatós egyenstuffok, reklámegyedek, vicces ajándékok - a közös bennük, hogy totálisan funkciótlan, hasznavehetetlen és értéktelen tárgyak. De lehet még ezt tetézni, ezeknek az úgymond dizájner darabjaival. Ezek már űberkult stuffok, a felesleges tárgyakat már felemeli az önámítás egy olyan fokára, ahonnan már nem nagyon van tovább. Egy pillanatnyi illúziót adnak csupán, hogy a júzer igényes és más és nem egyforma. Pedig dehogyisne. Csak színesebben és drágábban teszi.

Tessenek ilyesmit nézegetni, és mielőtt vágynának rá, gondolkozzonak ezeknek hasznosságáról, illetve, hogy vajon hány napig viccesek, egyediek és vajh hány nap után lesznek láthatatlanok, mint életterünk legtöb objektuma.

Síró feleség

Van valami megkapó és egyben lenyűgöző abban, hogy a netes kukaturkálás során a szubkultúráknak és kiscsoportos, valamint egyedi aberációknak milyen széles spektruma kerül a gyanútlanul klikkoló júzer orcája elé.

Nekem kissé talányos, valaki miért alázza meg magát és nejét szántszándékkal ennyire, úgy vélem ez mélyebb, mint a suttyomban felvett otthoni ivarkodások felvétele és megosztása. Mindazonáltal elég érdekes a dolog, továbbá nem ismerek embert, aki elsírta volna magát úgy az új évezredben a Jedi visszatár, vagy a Vissza a jöbőbe III. remek filmalkotásokon. Eléggé varázsos.

Mozgóképes illusztráció itt (a youtube logóra kattintva számos hasonló film lelhető a listában):

Akit mélyebben megérintett a téma, annak a teljes honlap, bloggal, twiterrel mifenével itten!

Nyilván dübörög a szélhámosbiznic, ha ennyit erőlködnek ezek a cenkek, bár kissé talányos nekem, hogy radarozzák le a különböző célokra fenntartott bohócméljeimet. Vannak akik sportból kommandózzák és bűntetik ezeket a szerencsétleneket, jelzem, miután klasszikus megélhetési bűnözés illetve a közvetlen elkövető is többnyire megzsarolt, megnyomorított és megszomorított júzer, ezzel én nem értek egyet. Ez egy régi ismerős, már írtam róla itt meg itt. Az ékezetes karakterek hiánya nem az én bűnöm, így kaptam a levelet.

A kicsipuha állásfoglalás ezügyben itt.

További érdekes adatok meg itt.

Patrick.K.W Chan - A figyelmüket.

A figyelmket.
(gyvezeto igazgat s a pnzgyi vezrigazgat)
Hang Seng Bank Limited
83 Des Voeux Road, Central
Hong Kong SAR
E-mail: patrick_kwwchan@yahoo.com.hk

A figyelmket

rtheto, hogy taln egy kicsit nyugtalan, mert nem ismersz, de van egy jvedelmezo vllalkozs javaslatt a kzs rdeku megosztani veletek. Megvan a hivatkozst az n keresni valakit, aki megfelel az n javasolt zleti kapcsolatot.

n vagyok Mr. Patrick Chan KW gyvezeto igazgatja s gazdasgi vezrigazgat-Hang Seng Bank Ltd. takarsban van egy zleti javaslat az n szmra. n akarom, hogy segtsgemre lesz a vgrehajt egy zleti projekt Hong Kong az n orszgban. Magban foglalja az tads egy nagy halom pnzt. Mindent erre az gylet jogszeruen rnts nlkl megteheto. Krjk, igyekszik betartani legteljesebb diszkrci rinto valamennyi gyben a krdst.

Miutn az alapokat mr sikeresen t, a fikba fogjuk rszesedse az arny jv kell hagynia mind a ketten. n inkbb nem ri meg az n privt e-mail cmt (e-mail: patrick_kwwchan@yahoo.com.hk), s vgl azt kvetoen, hogy n tadjk nnek tbb informcit errol a muveletet.

Krjk, ha nem rdekli trlje az e-mailt, s nem vadsznak rm, mert n vagyok a karrierem elhelyezs s az let, a csaldom a tt ebben a vllalkozsban. Br semmi sem merte semmi szerzett.

A legkorbbi vlaszt erre a levlre, majd rtkelni.

Kind Regards,

Mr. Patrick K. W. Chan

A híradófüggő médiafogyasztó kiszolgálása stresszes üzem. Mindég köll a friss vér, az űberelhetetlen. Ma párszázezer holt lélek egy földrengésben, de holnap ez már nem hír, köll valami friss. Iskolai lövöldözés, zsíros baleset (Kína-Japán esetében min. 150 halott), de legalább egy pedofil pap avagy pedagógikus. Ha ez senincs, akkor állatkínozás, de legalábis egy ételmérgezés avagy ittas kiskamaszok. Pedig a nagyobb katasztrófák zsírosabb, véresebb eseményei pár nappal a médiahirig után esnek meg...

Ellepi ilyenkor a helyszínt az élsőkődő siserehad: a díjrakra hajtó sajtófotósok, a nagyobb költségvetésű de mégnagyobb fenntartási költségű álkaritatív görényszekták és szervezetek, a páremberes ám sajtóhirigre utazó műjótékony balfaszok, ésatöbbi. Osztán lehet borzongni a szomorú kisdedportrékon, az állott hullákon, nomeg a véres kórházas, sátraseműtős képeken. Hát ennyit tud a Művelt Világ. Sztem. Tejport az inuitoknak, gumicsizmát a négereknek, internetet az arabusoknak. Halottnak a nyelvespuszi.

Erős lelkületűek nézzenek képeket a médiahirigrűl, ami pedig telve van valós drámákkal.

Az önkínzás nem idegen a keresztény kultúrától, annak ellenére, hogy Krisztus urunk egyértelműen tiltja az önsanyargatás minden formáját. A vallási áhítat okozta fizikikális enbűntetés szinte ki is veszett az európai kultúrából, érdekes módon azonban a latin népeknél mai napig előszeretettel űzik.

Morálisan széthullott, avagy kultúrálisan egyre színesebbé váló világunkban (kinek melyik tetszik jobban) a különböző öntestrongálásoknak sokféle szubkultúrája alakult ki. Nekem talányos, mi ebben a jó és mi sarkallja a polgárokat, hogy ezeknek képeit másokkal is megosszák, én itt apró elentmondást észlelek: saját vérüknek ontása oly intim dolog, nem értem a késztetést, hogy ezzel dicsekedjenek világhálószerte. Az is varázsos nekem, hogy kinek jó ezeket nézegetni, illetve a mindennapi életben hogyan kezelik ezeket sérüléseket az érintettek. Úgy vélem, ez valami mentális betegség lehet, hogy valaki így rongálja a fizikumát. Talán ezek a fiatalk nagyon unatkozhatnak, ha ingerszegény életüket emígyen akarják intenzívebb élményekkel szinesíteni. Mint a gótikások ésatöbbi, gondolom igényük van a falkás-szektás életérzésre, csak nem találtak jobb megoldást. Ezek a markáns külső jelek, mikkel hovatartozásukat komunkiálják a külvilág felé elég murisak.

Kik vérre szomjúhoznak, klikkoljanak tovább és borzongjanak.

A III. Birodalom Serege képekben,
avagy, amikor mókáznak a katonák

A korunkra sokat fétisizált és démonizált Reich seregének néhány képes emlékével úntatnám olvasóimat.

Olcsó poén volna őket is embernek magasztolni, pedig de, ezek a katonák sem önszántukból voltak ott és akkor. Még a polgári öntudat azon fejlettségi szintjén nem volt ismert a lelkiismereti szabadság és szabadosság. Menni kellett, mentek. A háborús bűnök terén minden érintett fél tette a magáét, de mostanság ez nem szalonképes gondolat, avagy csak a fanatikus hadtörténet-rajongóknak elfogadott. Ezt most nem is cizellálnám, igazából ezek legfőképpen fényképépeszeti remekeknek tekintendők itt és most és csak azután történelmi tablóknak.

Mikor a fénykép még esemény volt, nem kevés anyagi és technikai ráfordítást, munkát és rátermettséget igényeltek ezek a fotók. Minden képnek súlya, értéke volt, no nem csak a belefektetett értékek okán, meg a felszerelés ritkasága okán, hanem ez művészet, mikor nem a pillanatnak alkotunk digitálisan, majd csak jó lesz valamire, ha nem kitöröljük, hanem a nyersanyag, meg a világkép okán csak a jól megvákasztott esemény, tárgy, modell és beállítások esetén volt érték. Nincs helyesbítés, várjál még egyet kattintok, ott minden expozíciónak súlya volt. Meg kellet ragadni azt a másodpercet, vagy kevesebbet, ami úgy ezüstkloridos papíroson, évekkel, századokkal késöbb is értelmezhető marad.

Persze a II. Világégés egyetlen vívmánya, miszerint a propaganda fontosabb, mint az ágyúk tűzereje, itt is működött. Ez kis árnyékot vet azon művészek alkotásaira, kik ezeket vélhetően elkövették. Persze ez egy másik morális és etikai probléma, annak tudatában is, hogy minden érintett ország és állam és sereg művelte ezeket a harcimorált és hátországot nyugtatni célzó proganda célzatú tevékenységeket. Megnézzük a korabeli magyar sajtó  ezügyben elkövetett írásait, hát döbbenet, nekem a Tolnai Világlapja pár évfolyama van meg, igaz, az I. VH. korabeli, de a még egész a végéig is a Világhirignek, ha csak a hetilapot olvasom, hát biztos vagyok benne, hogy nyerésre állunk. Csupa hőstett, eredmény. Bezzeg a flotta elvesztése csak kisihír. Csak az lehetett gyanús a korabeli olvasónak, hogy egyre mélyebbek szociálisan az apróhirdetések. A különböző protézisek, a szállás és ismerős keresések ésatöbbi. Ugye más média nem volt, akinek meg élletere nem volt akkora, mint mostanság egy átlagos polgárnak, ott még keveset érzékelt ezekből. Nos, ezt a II. Nagy Égés űberelte, ott minden civil is nyomorgatva volt, többen is vesztek oda, mint a katonák. Új vívmány. De ez megint másik történet. Ezek csak fényképek. 

Ennek fényében kéretik nézegetni a képeket.

A tetoválás és testfestés egyidős az emberiséggel. Vélhetően eleinte szakrális okai voltak, a törzsi hovatartozás és hierarchia vizuális megjelenítő eszközei. A természeti népeknél manapság is előfordul a testmod több formájával együtt. Az európai kultúrközegbe feltehetőleg a matrózok hozták be.

A törzsi minták, még tetszetősek is, a nonfuguratív, ám minden elemében jelentést hordozó minták szépek is tudnak lenni. Ennek markáns példája a japán jakuza festés, ott egyértelműen státuszszimbólum, ám mint mindent, ezt is kissé túlzásba viszik, ott cél a teljes bőrfelület varrása. Mint a legtöbb idegen kontinensről származó leleményt, ezt is alaposan eltortzította az európai kultúrközeg. Eleinte nem volt több, mint a matróz, katona és börtönvilág lakóinak összetartozását avagy a megélt kalandokat jelző ábrája. A vérzivataros években pedig ugye ennek mélypontja a számsor volt, génállományfüggően bal hónalj avagy jobb alkar. Mindezek a visszavonhatatlan jelölés eszközei voltak.

Persze napjainkra ebből is divat lett, csinálják is sok helyen, jobban avagy rosszabbul. Ennek a divatnak még az AIDS és hepatitis okozta pánik sem tudott gátat szabni. Vannak, akik művészi tökéjre fejlesztették a testvarrást és van sok kókler kontár is. Nekem talányos, miért kell valakinek visszavonhatatlanul torzítania testén, mikor bármenyire poén avagy rajos avagy divatos egy minta, a fizikum óhatatlan változásával azok is torzulnak. Jelzem az én véleményem nem releváns ezügyben, ugyanis semmilyen ékszert vagy feliratot vagy mintát nem bírok elviselni magamon. Ahogy Jenő Herceg is megírta: nem fogom senki arcát viselni a ruhámon. Sok érdekes és körberöhögni való minta is jár-kel az utcákon, strandon különösen muris ezeket vadászni. A legviccesebb, mikor valaki annyira önmaga, hogy különleges mintát varrat magára, minek jelentésével nincs is tisztában. A kínai írásjeles cuccok ésatöbbi. Kicsit nekem ez a kataklógusból választott egyed, ám mégis egyenminta olyan, mint a mintás telefon előlap és egyedi csöngés letöltve.

Persze a hülyeség nem bűn, csak muris, alant néhány kóresettel szeretném szórakoztatni olvasóimat.

A jó vicc az, amin mindkét fél nevet

Érdekes dolog belegondolni a nevetés és a gúnykacaj mibenlétébe. A kettő ugye köszönőviszonyban senincs egymással. A kínai bölcsek szerint az igazi humorban mindig van kis bölcsesség is. Ennek torzuilt formája ellemben, mikor a júzer úgy véli, legalább a más kárának tudjon örülni.

A vicces videóknak több alfaja van. Vanank az ártatlan, senkinek sem ártó kis tréfák, mikor a macskát-kutyát beöltöztetik, a kisded csetlés-botlásának örülhetünk, a természetben előforduli kicsiny gépiességek, vagy a vicces balesetek, peches ügyek, vagy rátermetlenség és nemtörődömség okozta balesetek. Nincs is azzal gond, ha júzer magától, mintegy velünk együtt nevetve balafszságán önként osztja ezt meg velünk azokat.

Úgy tűnik sokaknak ez kevés, és egyre nagyobb erőfeszítésket tesznek, hogy űbereljék ezeket a kisfilmeket. Erre két példát mutatnék, mikor mások kárára, kihasználva az alanyok morális avagy fizikai rátermetlenségüket, gyártanak szerintük vicces filmecskét. Mások méltatlan helyzetéből élcet kovácsolni eléggé torz jellemre vall. Ilyenek a hajléktalanok pár italért való túráztatása meg hasonlók. Lehet, hogy kiégett a viccrelém, de ezeken nem tudok nevetni, noha rengeteg sok ebbe a kategóriába tartozó alkotással lehet találkozni a netes kukabúvárkodás közben.

A drog rossz, értem?

Vannak olyan cselekedetei a humanoidoknak, amik különösen talányosak nekem. Általában a drogokkal kapcsolatos megmozdulásokat nem értem. Miért csempész egy életképesnek tűnő polgár drogot, miért gondolja, hogy átverheti a sokat látott kutatószerveket a kocsik meg hajók űbertitkos kamráival? Arról nem is beszélve, hogy még az idióták is tudnak aról, hogy az általános eljárás, hogy elindít a dél-amerikai nem rendes ember három-öt megmajmolt hülyegyereket, egyet-kettőt fülessel felnyom, a többi meg átjut, a biznic így is busás hasznot hoz kockázat nélkül.

De mindezekben a kriminálborzalmakban legnagyobb talány a nyelős csempészet. Az az, mikor a baromarcú gumióvószerbe avagy más gumírozott kapszulákban nyeli le a cuccost és majd a célállomáson hashajtóval kitolja. Nos, ez nem csak gustustalan - már csak nekem okozna gondot lelkileg, hogy egy etnikum seggéből kitolt porot toljak az arcomba? - hanem konkrétan életre is ártalmas kis hiba esetén. A dolog ott kezdődik, hogy a fedélzeti pantomimes személyzet alaphangon lejelenti a célállomáson azoknak az utasoknak a nevét, akik egy kontinensek közti hosszabb út során nem esznek, nem isznak, nem pisilnek, nem kakilnak, de mégcsak nem is hányak. A zavart viselkedés felismerése még csak nem is kell ehhez.

Azt most ne firtassuk, hogy ez az üzleti modell hogyan is illeszkedik a kultúrák közti harcokba, hogy a kőkemény szigorú sárija alattvalói miért érzik úgy, hogy a drogot termelni az ellenségnek, megszerezve ezzel annak jenki/eus pénzét és lelkét miért is releváns számukra, vagy, hogy a dél-amerikai kartelleknek vajon az állítólagos katkó világképébe hogyan simul bele ez az élősködő, erősen albalkáni világkép.

A képi illusztrációkon egy negyvenes mexikói júzer látható, aki bebukta, az egyik zacsi megsérült és helyben meghalt az önkéntelen aranylövésben. Azt nem tudhatom, hogy vették rá erre, hogy zsarolással, avagy csak simán kapzsisággal motiválták-e. Lehetne Darwin díjas is, de talán mégsem. Az biztos, hogy totálisan értelmetlen halál, minden szempontból. A megbízói, a családja, az élete, meg a leki üdve okán is.

Alant látható az illető boncolása, ezzel is szemléltetve a dolgot, hol is rejtőztek azok a drogcsomagok. Ugye mennyire más, csak úgy pár sorban olvasni, hogy lebukott és túladagolásban meghalt egy drogfutár, vagy látni a dolgot. Azt gondolom ezt meg kéne mutatni minden party- avagy diszkódrogot fogyasztó júzernek. Gyenge gyomrú avagy étkezni kívánó olvasók ne klikkoljanak tovább, hacsak, nem jenki diétára vágynak avagy immunisak a tálcán látható frissen bontott humán belsőségre. 

Haiti földrengés

Napok óte tele a média - egyéb friss vér hiányában - a Haiti Földrengés borzalmainak ecsetelésével, szinte egymásra licitálva számilag. Ugy a frisebb hír többet mond, ez egy öngerjesztő folyamat a médiákokban. Lásd a Vidámparkban a magas hintánrekedt szórakozókat, az újabb hírekben egyre magasabb lett a rémületes fogság helye.

Az újabb írások már a fosztogatók kolletktíven elkövetett, erősen lincselésízű önbíráskodva elkövetett csoportos bűntetéséről szólnak. Tessenek ezt megnézni képillusztrációval is, úgy még érdekesebb. Egyben pár fotó és életkép a helyszínről, ne legyen már olyan személytelen a vacsi utáni híradós borzongás. A átlag polgár ugye ilyenkor kicsit borzong és együttérez az áldozatokal, míg közben egyben megörül és megkönnyebbül, lám csak, az oly messze van, vele úgysem eshet meg iylesmi. Ellembe aki pénzet is áldozott valamely nagy költségvetésű és nagyon nagy rezsijű, úgymond jótékonysági szervezetnek ezügyben, az most kissé szomorú is lehet ettől, hogy mennyire állatias embereknek kűldte nehezen megkeresett forintjait. Ja bocs, szóval lássa a nagyérdemű, menynire jó helyre került a sok adomyány, ott bizony nagy a szükség! Lám csak, mennyire nehéz is sokszor embernek maradni, pedig a legtöbbször annyira kicsiségen múlik. Az utolsó képen persze meg lehet tekinteni a Fejlett Nyugat képviselőit is, akik legott releválnak, gondosan Embernek láttatva maguk.

Kinek gyönge béle nem bírja a natúr nyomorot és a csoportos önbíráskodás fotóit, ne klikkoljon!

Vajon való-e más kultúrákat
a saját észmércénk szerént minősíteni?

Na persze minden etikában alapfokon képzett elme szerént a válasz nem. Pedig talán mégis? Mert zsigerből a legtöbb embernek a válasz a igen. Vajon mennyire súlytalan érv, hogy a civilizációkat koruk szerint súlyozzuk? Vajon az, hogy kinek volt elébb írásos hagyomány- és mítoszgyűjteménye alap-e értékítéletre? Sarkallatosan fogalmazva, vajh a vizigótok kultúráltabb emberek-e, mint a busmanok?

Innen nézve hajlamos a polgár a fogyasztói társadalom mércéjét ráhúzni a számára idegen világokra, vagyis az arabok meg az afrikai fekete népek nem rendes emberek, mert nincs kábeltévéjük, meg rendes autójuk meg szavazós, ám unalmas demokráciájuk. Vicces dolgok ezek. Vajon miért érzi magát feljogosítva az őslakosokat kiirtó és bezáró, még pár éve szegregáló és feketét-sárgát rácsos kerítés mögé szorító és sok helyről kitiltó rendszer, hogy másokra ráerőltesse akár agresszióval a világképét? A dolgot kissé cizellálja, hogy vannak ott azért napkeleten a mi zsigereinknek befogadhatatlan események: a nők körülmetélése és általában a mi szokásainkhoz képest erős elnyomása - pl. a nemi erőszak szerintük a nő hibája, aki vérével és életével fizet ezért, persze a vérnősző avagy csak simán erőszaktevő kan is kap pár botütést - a Sárija, melynek vannak rokonszenves részei, pl. az ügyvédek és a bíróság mellőzése, a tolvajok azonnali bűntetése örökös kirekesztéssel társadalmukból (ami azt illeti, a mi demokratikus álcába bújtatott erőszakszervezeteink sem tévednek tán sokkal kevesebbet, sőt!) -, de nagyobb gazemberségeknek ez ottan sem szab gátat. Azért ezt így csak olvasva is elég érdekes, de nézzük meg, hogy is néz ki ez képpel illusztrálva. Ezt a vircsaftot errefelé lincselésnek hívják - ugye ez is jenki szótalálmány, mielőtt elkezdenénk teli tüdőből gyalázni a törcsis kobakú júzereket. Ami a legfurcsább az európai elmének, hogy nem csak a számunkra köztörvényes bűntetteket torolják eszerint, hanem az ivari aktivitást, a gondolatszabadságot és, a vallás- és hagyománygyalázást is.

"Antiszemét... bocsánat, antiszemita"

Ez itten Roxxxy, a szilikon szerető. Namost nem úgy szilikon, mint egy celebkebel, hanem fúlra. Bizony, P. H. Dick úr hagymázas álmai rögvalóra váltak, ez egy kábé másfél misit kóstáló kiborgnőstény. Vagyishogy célzatosan egy műpina, kissé felextrázva. Nekem kissé talányos, hogy ez mennyivel patentebb, mint az érzikiség csinnyát tudó jobbkezem, avagy vajh nehezebb-e megúnni, mint egy házsártos felesleget - persze lehet, hogy majd lehet cserélgetni a külső borítását, mint a Smart-oknak - de hát nem vagyunk egyformák, vélhetően van erre fizetőképes kereslet. Nekem a dolog sorrendiségével van problémám, pont mint kupoldákkal. Szal a vágy tárgya láttáni alhasi vérbőséget követő hímnyillalás és ivarkodás. Mert ezeket összekeverve nem műxik. Pont, mint az ürítkezés. Odamegyek, letolom a gatyám, ráülök a fajanszra, ellazulok, gyün az áldás, kitörülöm, megtísztítom, felhúzom, megyek tova - bármejik kimarad, avagy a sorrendiség csorbul, szarban vagyok. Mert a tudomány már csudálatos műpinákat álomodott a valóságba, némejik még büdös is, de akkor senem az igazi. Kissé a tejporhoz hasonló badarság, végszükség esetére fogyasztható, de belengi a stuffot a korlátozott rátermettség hangulata. De lehet, hogy csak reménytelenül romantikus vaok és túlbonyolítom, ezt nem tudhatom. Mint kedvenc emberbarát filozófusom kifejtette egy művében, nem bízhatunk az elmebeteg önnön magáról való diagnózisába. Illusztrációk alant, lehet borzongni és berzenkedni.Jelzem, azért lehet, hogy nagy hasznára válik a társadalomnak. Mozgóképes konzumhozsannák itten.

A végére egy releváns dalnóta is alant.

Ide lehet jönni, ha mégiscsak kitör a Második Honalapítás kényszeres építnivágyása!