Az önkínzás nem idegen a keresztény kultúrától, annak ellenére, hogy Krisztus urunk egyértelműen tiltja az önsanyargatás minden formáját. A vallási áhítat okozta fizikikális enbűntetés szinte ki is veszett az európai kultúrából, érdekes módon azonban a latin népeknél mai napig előszeretettel űzik.

Morálisan széthullott, avagy kultúrálisan egyre színesebbé váló világunkban (kinek melyik tetszik jobban) a különböző öntestrongálásoknak sokféle szubkultúrája alakult ki. Nekem talányos, mi ebben a jó és mi sarkallja a polgárokat, hogy ezeknek képeit másokkal is megosszák, én itt apró elentmondást észlelek: saját vérüknek ontása oly intim dolog, nem értem a késztetést, hogy ezzel dicsekedjenek világhálószerte. Az is varázsos nekem, hogy kinek jó ezeket nézegetni, illetve a mindennapi életben hogyan kezelik ezeket sérüléseket az érintettek. Úgy vélem, ez valami mentális betegség lehet, hogy valaki így rongálja a fizikumát. Talán ezek a fiatalk nagyon unatkozhatnak, ha ingerszegény életüket emígyen akarják intenzívebb élményekkel szinesíteni. Mint a gótikások ésatöbbi, gondolom igényük van a falkás-szektás életérzésre, csak nem találtak jobb megoldást. Ezek a markáns külső jelek, mikkel hovatartozásukat komunkiálják a külvilág felé elég murisak.

Kik vérre szomjúhoznak, klikkoljanak tovább és borzongjanak.