Vicces állat az Ember, mindenképepn unikum a természetben előforduló lények között, mivelhogy ösztöneit meghazudtolva képes nem csak más, hanem a saját fészkét is összeszarni, valamint akár pillanatnyi haszon nélkül is szaporodni, rombolni, túlfogyasztani. Nem volna ez akkora tragédia, ha puskapor, meg a térképszinezési mánia nem vált volna ekkora nagyságrendű mániává.

Úgy vélem, az Első Nagy Újrafelosztási kofalárma rontott el mindent, amikor is a Tudomány segítségével bevonták a civileket is a harcba. Az volt az utolsó háború, ami a polgári lakosság számára nem vált tömegesen valóságsóvá, vagyishogy a szomorú levelek meg újsághírek nem jöttek házhoz kézzelfogható közelségbe. Az egy külün érdekes vita, hogy a Második Hirig során melyik fél harcolt szennyesebben, lsd.: stratégiai bombázás, szervezett polgárirtás ésatöbbi. A számháborút most hanyagolnám, az másik ügy.

Mindezeken túl a legaljasabb, a taposóakna, mely közvetlenül a gerillaháborúk dzsungelharcosainak patent fegyvere (már úgy szigoróan katonailag patent, aránylag olcsón lehet vele területeket lezárni). Főként azért, mert hosszú évekre jelent stabil munkát a levitézlett utászoknak, valamint baleseti sebészeknek - nomeg a ezek farpofájára tapadó élősködőknek, miszerint sajtómunkásoknak, műkaritatív férgeknek ésatöbbi. Külön bája a dolognak, mikor ezeket a megmozdulásokat a tömeggyártott bombákat telepítő békülő fél szponzorálja. Ezen a mókás videón egy ilyen taposóakna hatástalanítását demonstrálja egy árkász szakember. Bájos, kisgyermekkel a közelben filmezni a cuccot. Nemám olyan hájtek szerkóban, mint a filmeken, ez különérdekes. Nekem olyan érzés kissé, mintha visszaléptünk volna egy évszázadot időben. Morálisan sokkal többet.

Hogy mi jut ebből nekünk? Egyenlőségesdi píszíműsorok, Taposóakna Szépe Választás, remek hírblokkok, ahol rokonszenves jómunkásemberek tesznek a Világbékéért és megmondják a szebb jövőt, ahol is a végsőkig megalázott embereket kicsit ünnepeljük cselből, hogy demonstráljuk enmagunknak, mi nem vagyunk ám állatok.